top of page
  • Szücs Katalin

Építészeti témájú szakkönyvet korrektúráztam

Nem szeretném szépíteni, bizony fel kellett kötnöm a nadrágomat, nagy szakmai kihívást jelentett e könyv korrektúrázása, minden szakmai tudásomra és tapasztalatomra szükségem volt a munka során. Be kellett szereznem egy új helyesírási szótárt (Műszaki helyesírási szótár), valamint több ízben is állásfoglalást kellett kérnem az MTA Nyelvtudományi Intézetétől (Nyelvtudományi Kutatóközpont) – ezúton is szeretném hálásan megköszönni felbecsülhetetlen segítségüket –, mindezt igen szoros elkészítési határidő mellett. Arra gondoltam, leírom egy cikkben a korrektúrázás során felmerült fontosabb kérdéseket, hátha másnak is a segítségére lesz.


Könnyűszerkezetes ház építése

Ideszúrom gyorsan, de a szerzőnek nem ez volt az első könyve, ez látszódott is a kéziraton: szép, kerek mondatok és megfogalmazás, összeszedett gondolatmenetek, átgondolt tagolás, alig néhány nyelvhelyességi javítanivaló és ritkán egy-egy vesszőhiba. Tekintve, hogy szakkönyvet korrektúráztam, a könyvben előforduló mérőszámok és a mértékegysége közé nem törhető szóközt tettem, valamint a szükséges helyeken jeleztem a kötőjel és nagykötőjel jelentésbeli eltérését (vagyis hogy az előbbi körülbelüli értékeket jelez, míg az utóbbi pontos értékmegjelölés). Szóval, kezdjük az egyszerűbbekkel.


Betűszót tartalmazó összetételek

Szabályváltozás történt, amely kevéssé ismert: a helyesírási szabályzat 289. pontja szerint a betűszókhoz (immár kivétel nélkül) kötőjellel fűzzük az utótagot, ennek megfelelően: OSB-lap, OSB-tábla, OSB-borítás, EPS-szigetelés, EPS-hőszigetelés, SIP-technológia és WC-öblítőtartály / WC-öblítő tartály. A nehézséget talán az jelenti, hogy a változásra nem tér ki külön a szabályzat, nem indokolja meg, hogy már a magyarázó jellegű utótagot is kötőjellel kell a mozaikszavakhoz kapcsolni (korábban ezeket külön kellett írni), amire főként a szótári példákból következtethetünk: PIN-kód, CIB-bank, HIV-vírus, SIM-kártya, LCD-monitor stb.


Jellegű, vastagságú

Az Osiris-féle Helyesírás (OH.) kézikönyv 115. oldala alapján a jellegű és vastagságú szó az előtte álló főnévvel alkothat főnévi minőségjelzős szerkezetet (különírandó), de birtokos jelzős vagy jelentéssűrítő összetételt (egybeírandó) is. A helyesírási szótárak példái nem sok segítséget nyújtottak nekem most a keresett kifejezések kapcsán. A tanácsadó szolgálat valamennyi esetben a különírást javasolta: szoknya jelleg, szoknya jellegű, háló jelleg, háló jellegű és deszka vastagságú.


Anyagnévi vagy jelentéssűrítő összetétel?

A legnagyobb bizonytalanságot az anyagnévi alakulatok írásmódja okozta. Természetesen ismerem az erre vonatkozó szabály(oka)t, inkább az merült fel többször is kérdésként, hogy pontosan mi tekinthető anyagnévnek, és mi nem, ugyanis az erre vonatkozó helyesírási szabály ebben a tekintetben igen szűkszavú, a gyakorlatban az alapján gyakran nehéz eldönteni, hogy egy kifejezés anyagnévinek tekintendő-e, vagy inkább jelentéssűrítőnek. Sajnos erre vonatkozóan nem szolgálnak pontos útmutatással a helyesírási szabályok, ahogy az Osiris-féle Helyesírás sem foglalkozik ezzel a részletkérdéssel. Nézzük, miről is van szó pontosan.


A helyesírási szabályzat 116. szabálypontja szerint az alábbiak tekinthetők anyagnévnek:

"Anyagnévi jelzős kapcsolatnak azokat az alakulatokat tekintjük, amelyekben az előtag azt jelöli, miből készült az utótagként megnevezett dolog."

És azokat így kell helyesen írni:

"Az anyagnévi jelzőt, ha egyszerű szó, egybeírjuk a nem összetett főnevekkel, [...ha azonban] az anyagnévi jelzős kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó, az anyagnevet különírjuk jelzett szavától [...]".

A 115. szabálypontban remek összefoglalást adnak:


"A két egyszerű szóból álló alakulatokat egybeírjuk, de ha bármelyik tag összetett szó, különírjuk őket:
– egyszerű szó + egyszerű szó ⇒ egybeírás (aranylánc);
– összetett szó + egyszerű szó ⇒ különírás (fehérarany lánc);
– egyszerű szó + összetett szó ⇒ különírás (arany nyaklánc);
– összetett szó + összetett szó ⇒ különírás (fehérarany nyaklánc)."

Lássuk az én példáimat: betonalap, de beton alaptest. Tiszta sor, mehetünk tovább.


Ám hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolgunk, ne feledkezzünk meg az Osiris-féle Helyesírásban (134. o.) részletezett anyagnévi mozgószabályról:

"Elfordul azonban, hogy különírt szószerkezet tölti be az anyagnévi jelző szerepét, [... i]lyenkor az eredetileg különírt szerkezetet az anyagnévi mozgószabálynak megfelelően egybeírjuk, az alkalmi összetétellé váló jelző és a jelzett szó azonban különírandó [...]."

Nézzünk erre is egy példát a helyesírás legmélyebb bugyraiból:

  • expandált + polisztirol + hőszigetelés expandáltpolisztirol hőszigetelés

  • rozsdamentes + acél + L vas rozsdamentesacél L vas

  • tömör + fa + szakasz/elem tömörfa szakasz/elem


A fenti bevezető után következzenek a kérdéses kifejezések, amelyek esetében első ránézésre nehéz volt eldönteni, hogy anyagnévi jelzőnek minősülnek-e (spoiler: a legtöbb esetben igen): cédruszsindely borítás, rönkházprofil borítás/homlokzat, hőtükörfólia borítás és rétegeltlemez borítás/tábla (az utolsó az anyagnévi mozgószabály alapján). Ezekben a példákban az utótaggal való írásmód attól függ, hogy az előtagot anyagnévnek tekintjük-e. Mivel a helyesírási szabályzat ezzel kapcsolatban, vagyis hogy pontosan mi tekintendő anyagnévi jelzőnek, nem ad semmilyen tájékoztatást, támpontot, a szótári példákból (lentebb felsorolva) tudunk kiindulni. Amennyiben anyagnévnek tekintjük – márpedig a szótári példák ezt támasztják alá, valamint a Nyelvtudományi Intézet is megerősítette ezt –, akkor a különírás a helyes (lévén összetett szó legalább az egyik tag).

Szótári példák az anyagnévi összetétel mellett: farostlemez hátlap (Magyar helyesírási szótár [MHSz.] 155), ólomlemez szigetelés (Műszaki helyesírási szótár [MűHSz.] 631), gipszlap mennyezet, gipszkarton válaszfal (MűHSz. 279), gipszkarton mennyezet (MHSz. 195), rostlemez zsaluhéj (MűHSz. 587), szigetelőlemez alátét (MűHSz. 631) és szögesdrót kerítés (OH. 1338).


Összehasonlításképpen most nézzünk meg néhány nem anyagnévi összetételt is: szálcementanyag (OH. 464: nyersbőranyag mintájára), szigetelőanyag-tábla (MűHSz. 631: szigetelőanyag-réteg mintájára), gipszkartoncsavar (jelentéstömörítő összetétel: 'a gipszkarton rögzítéséhez szükséges/használt csavar', és nem az anyaga gipszkarton).

Kiterjedt kutatásom során a következő, gyakran helytelenül írt kifejezéseket találtam, amelyek úgyszintén jelentéstömörítő összetételek, ezért egybeírandók: párnafarendszer, hőtükörfólia és rönkházprofil.


Tehát, ha azt szeretnénk eldönteni, hogy anyagnévi alakulattal van-e dolgunk:

  1. először azt kell átgondolnunk, hogy az utótag kizárólagosan az előtagból készült-e (az ételnevek emiatt nem anyagnévi összetételek, mivel a sertésmájkrém például nem kizárólag sertésmájból készül [mondjuk, szerintem akkor a szögesdrót kerítés {MHSz. 506} szótári példa sem számít annak, hiszen nem csak szögesdrótból készült, de nem szeretném tovább bonyolítani a helyzetet]),

  2. majd az adott kifejezés jelentését kell tisztáznunk (például a vasatom nem 'olyan atom, amely vasból van', hanem 'a vasat mint anyagot felépítő atom', továbbá a mészkőhegység [MHSz. 367] vagy homokkőszikla [OH. 819] sem anyagnévi alakulat, mivel ezek, ha jól értem a szabályalkotó szándékát, természetes képződmények, és nem ember által készített dolgok [lásd a 116. szabálypont megfogalmazását: "...az előtag azt jelöli, miből készült az utótagként megnevezett dolog", kiemelés tőlem]; hiszen figyeljük meg, a mészkő burkolólap [MHSz. 367] vagy a homokkő oromdísz [OH. 819] már különírandó, anyagnévi alakulatnak tekintendő). Ezekben az esetekben ezek a kifejezések jelentéssűrítő összetételek.


És amikor a korrektor is széttárja a kezét...

Volt egy olyan eset, amikor én se tudtam dűlőre jutni, sőt még a tanácsadók is mindkét írásmódot elképzelhetőnek tartották. Ez a kifejezés a gipszrost()lap: első ránézésre anyagnévi összetételnek véltem (vö. MűHSz. 219: fagyapot lemez; MűHSz. 218: faforgács lemez), azonban a farostlemez szótári példa (MűHSz. 221; MHSz. 155; OH. 684) az egybeírás mellett szól. A tanácsadó szolgálat szintén úgy vélte, itt nem egyértelmű, hogy a gipszrost vagy a gipszrostlap az anyagnév, ezért mind a különírást, mind az egybeírást elképzelhetőnek tartották. Ehhez hasonló kérdéses kifejezés volt még a könyvben a farost()szigetelés. Nem gondolom, hogy tévedésről van szó a farostlemez egybeírása kapcsán, hiszen három szótár is az egybeírt alakot hozza. Inkább arra gyanakszom, hogy jelentéssűrítő összetétel lehet, és például azért nem anyagnévi, mert nem kizárólag farostból készül a lemez.


E rövid összefoglalóból, esetleg ha merészen nevezhetem annak, akkor esettanulmányból is látszik, hogy egy szakmai szöveg korrektúrázása során milyen fontos a helyes írásmód szempontjából a kifejezés pontos jelentésének ismerete, a korrektor részéről ez nagy odafigyelést és igen alapos utánajárást igényel.

Comments


bottom of page