top of page

Segítség íróknak: párbeszéd és gondolatok jelölése

Szücs Katalin

Eddigi tapasztalataim alapján sok kezdő (esetleg már nem annyira kezdő) írónak is gondot okoz a párbeszédek, de még inkább a szereplők gondolatainak megfelelő jelölése és központozása. Ezért arra gondoltam, írok egy nagyobb lélegzetvételű, áttekintő összefoglalást ezzel kapcsolatban. Erre vonatkozóan hasznos források az Osiris-féle Helyesírás (OH., 339–340. o.) és A magyar helyesírás szabályainak 12. kiadása (pontosabban a 259. szabály).



Párbeszéd

Kezdjük az elején: a szépirodalmi művekben a szereplők idézett szavait, vagyis megszólalásait idézőjelek nélkül, párbeszédjellel ( [a gondolatjellel azonos hosszúságú és formájú írásjel, tehát nem kötőjellel]) jelöljük. A párbeszédeket behúzással szedjük (Szerzők és szerkesztők kézikönyve, 88. o.) – persze ez nem kötelező, csak javaslat.


A következő fontos kérdés az idéző mondat megfelelő jelölése (három eset lehetséges). De mi az az idéző mondat? Az idéző mondat a szereplő idézett szavait bevezető, megszakító vagy lezáró írói magyarázat, az író által közbevetett gondolat vagy leírás. A lenti példák (a könnyebb átláthatóság kedvéért dőlt betűvel jelzem) segítségével továbbá bemutatom az írásjelek elhagyásának/kitételének szabályait is:

  1. Ha az idéző mondat megelőzi a szereplő szavait, akkor az idéző mondat végére kettőspontot teszünk, és a szereplő szavait új sorban, párbeszédjellel kezdjük:

    Szomorúan kérdezte:

    – Nem hiszel nekem?


  2. Ha az idéző mondat (vagy egyéb közbevetés az írótól) a szereplő szavai közé ékelődik, akkor az idéző mondat (közbevetés) előtt és után is gondolatjel van:

    – Nem hiszel nekem – állapította meg szomorúan –, pedig sosem hazudnék neked. (Ha az idézet vesszőnél, pontosvesszőnél vagy kettőspontnál szakad meg, akkor azt az első gondolatjel előtt el kell hagyni, és a második, az idéző mondatot záró gondolatjel után kell kitenni.)

    – Nem hiszel nekem – állapította meg szomorúan. – Pedig sosem hazudtam még neked!

    – Nem hiszel nekem. – Felállt az asztaltól, és elindult kifelé. – Pedig sosem hazudnék neked – motyogta még maga elé.

    – Nem hiszel nekem! – Felállt az asztaltól, de az ajtóból még visszaszólt: – Pedig sosem hazudnék neked.

    Négy különböző példát is hoztam arra, hogyan kell kezelni az idéző mondatot / közbevetést attól függően, hogy hol ér véget a szereplőtől idézett mondat.


  3. Ha az idéző mondat a szereplő szavai után következik:

– Nem hiszel nekem – állapította meg.

– Nem hiszel nekem... – csuklott el a hangja.

– Nem hiszel nekem? – kérdezte szomorúan.

– Nem hiszek neked! – kiabálta mérgesen.

Szépen látszik a példákból: ha a szereplő szavait idéző mondat követi, akkor a mondatzáró írásjelek közül a pontot el kell hagyni, de a felkiáltójelet és a kérdőjelet (esetleg a három pontot) ki kell tenni.


Még egy, szerintem fontos szempontot szeretnék érinteni. Gyakran látom nehezen érthetően, szerencsétlenül szerkesztve már kiadott könyvekben és persze még kéziratokban is, hogy egy szereplő szavai, hosszabb megszólalása egy írói közbevetés után új sorban van kezdve, ami bizony adott esetben nehezíti a megértést, összezavarhatja az olvasót. Nézzük az ezzel kapcsolatos szabályt: „Az idéző mondatok nélkül egymást váltogató párbeszéd megszólalásonként új sorban kezdődik, s mindegyik előtt párbeszédjel található" (OH., 340. o.). Itt most minket nem is az idéző mondatok hiánya érdekel, hanem hogy az új sorban kezdés egy másik szereplő szavait, új megszólalást, vagyis beszélőváltást feltételez. Mit is jelent ez? Ezzel kapcsolatban kértem még régebben állásfoglalást a korábban a Magyar Tudományos Akadémiához, jelenleg a HUN-REN-hez tartozó Nyelvtudományi Kutatóközpont nyelvi tanácsadó szolgálatától,...


Ha tehetek egy rövid kitérőt, ez itt és most a reklám helye lesz: fantasztikus ez a szolgálat, mindenkinek ajánlom, nem csak nyelvi szakembereknek; kedvesek, felkészültek, gyorsak, írásban és telefonon is lehet kérdezni tőlük, szóval csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róluk, nekem is már számtalan alkalommal segítettek állásfoglalásaikkal (honlapjuk: https://nytud.hu/szolgaltatas/nyelvi-helyesirasi-tanacsadas)


...és ezt válaszolták: „A kérdéses helyzetekre nem létezik egyértelmű szabályozás, többféle gyakorlat van. A kétféle tipográfiai megoldás közül a második lehetőséget [azaz az egy megszólalásba rendezést – a cikkíró beszúrása] javasoljuk, mivel az inkább azt a jelentést erősíti, hogy nem történik beszélőváltás.” Tehát, amennyiben egy megszólalás egy szereplő szájából hangzik el, akkor a közbeékelődő, esetleg nem is az adott szereplőre vonatkozó mondat(ok) ellenére is egy megszólalásnak számít, nem kell új sorban kezdeni. Persze ennek eldöntése (új sorban kezdés, vagy sem) is a szerző egyéni mérlegelésének függvénye, hiszen természetesen vannak olyan esetek (például túl hosszú írói közbevetés vagy a történetben eltelt hosszabb idő), amikor az egy bekezdésbe rendezés inkább zavaró lenne. A hosszú felvezető után pedig akkor jöjjön egy példa (az érthetőség kedvéért: a lenti szavakat, mondjuk, a fiú szereplő mondja a lány szereplőnek):

– Kérlek, ne aggódj miattam! – A lány elmosolyodott, de közben könny gyűlt szomorú szemébe. – Hiányozni fogsz.

A fenti, egy bekezdésbe rendezett megszólalás azt jelzi, hogy az egy szereplő (a fiú) szájából hangzik el. Ezzel szemben ha új sorban kezdem a második idézett mondatot, akkor az azt jelenti, hogy az első mondatot az első szereplő (fiú) mondja, az új sorban kezdett mondatot azonban már a lány válaszolja neki (új sorban kezdés ➡ egymást váltogató párbeszéd, beszélőváltás).

– Kérlek, ne aggódj miattam! – A lány elmosolyodott, de közben könny gyűlt szomorú szemébe.

– Hiányozni fogsz.

Persze ez inkább így nézne ki, de ettől most tekintsünk el a szemléltetés kedvéért:

– Kérlek, ne aggódj miattam!

A lány elmosolyodott, de közben könny gyűlt szomorú szemébe.

– Hiányozni fogsz.


Gondolatok

Attól félek, most darázsfészekbe nyúlok, de régóta szeretnék erről a témáról is írni. Mostanában egyre több (már kiadott) könyvben látom, hogy egy szereplő gondolatait, a ki nem mondott szavait kurziválással (dőlt betűvel való szedés) jelölik – nekem személy szerint nagyon nem tetszik ez a megoldás. Már csak azért sem, mert ezek általában néhány mondatos, akár hosszabb szövegrészletek, és így a kurziválással való nyomatékosítása (márpedig a dőlt betűvel szedés a kiemelés eszköze) számomra indokolatlanul irányítja a figyelmet ezekre az akár hosszabb szövegrészekre, kizökkent, „túlmagyaráz", mintha az író egyéb eszközzel nem tudná jelezni az olvasónak, hogy ezt a szereplő gondolja. Azonban a legfőbb ok, hogy mindemellett teljesen felesleges is: több más módon is megoldható.


  1. Új sorban kezdve, párbeszédjellel jelölve (szerintem nem a legjobb megoldás a szereplők által kimondott és a ki nem mondott szavak egyértelmű megkülönböztetése okán):

    – Mennyire hiányzott! – gondolta magában.

  2. Folyamatosan írva, idézőjelek közé téve (elfogadható megoldás):

    „Mennyire hiányzott!" – gondolta magában.

  3. Felvezetés, előkészítés után külön jelölés nélkül, belesimulva a szövegbe ():

    Le se tudta venni róla a szemét. Mennyire hiányzott!

  4. A (mindentudó) narrátor tolmácsolásában ():

    Arra gondolt, hogy mennyire hiányzott neki.


Összefoglalva, a fenti négy megoldás valamelyikével remekül megoldható a szereplők gondolatainak közvetítése, a kurziválással való jelölés elkerülésével. Egyetértek az Íróműhely szerkesztőjének, dr. Mezővári Gyula szavaival – aki szerint az a legjobb, ha egyáltalán nem kell jelölgetni –: „Bár találsz rá irodalmi példát, mégis azt javaslom, novellában, regényben soha ne fettelj, soha ne kurziválj és soha ne ÍRJ nagybetűvel szavakat. Mert az olyan, mintha a fogalmazásod, a kontextus nem tudná kiemelni, jelentőssé tenni a szavaidat, külső segítséget, vagyis formázást kell mankóként használnod. [...] – ez is egyfajta írói megoldatlanságot jelezhet" (https://iromuhely.com/parbeszed-helyesirasa-dialogus-kozpontozasa.html).


Több szem többet lát – ha a gondos átnézés után szeretné, hogy egy profi korrektor, nyelvi lektor nézze át az írását, állok rendelkezésére, szívesen végzek díjmentes próbamunkát vagy adok pontos árajánlatot. Kérem, ehhez írjon az info@collatum-forditas.hu e-mail-címre, igyekszem mihamarabb visszajelezni.

Comments


bottom of page